Életem fordulópontja 2016 nyara volt, amikor megismertem későbbi feleségemet. Az ő hite és támogatása nélkül nem tudtam volna újrakezdeni az alkotást. 2017-től a Tapolcai Városi Képzőművész Kör tagja voltam egészen a feloszlásáig, 2022-től pedig a t’ARS Keresztény Képzőművészeti Műhely közösségéhez tartozom.

Művészi technika és inspiráció

Airbrush technikával dolgozom, mert olyan finomságokat, átmeneteket és atmoszférákat tesz lehetővé, amelyeket más módszerekkel nem tudnék megvalósítani. Nem vagyok főállású művész: jelenleg ápolóként dolgozom egy idősek otthonában. Számomra az alkotás és a gondoskodás mindig is összetartozott.

Nap mint nap szembesülök az emberi test és lélek törékenységével, a leépülés tüneteivel, a félelmekkel, a magánnyal, a fájdalommal. Ezek az élmények mélyen belém ivódnak, és gyakran festem ki magamból a felhalmozódott feszültséget. Sok művem témája olyan érzésekből és történésekből születik, amelyek az intézmény falain belül érnek el.

Egyszer megkérdezték tőlem, miért festek. A válaszom: számomra a művészet „teremtve birtokolni”. Újraalkotom a látottakat és megélt tapasztalatokat, átformálom őket a lelkemben, és így adom tovább — de ezzel már magamévá is teszem. A művészet számomra a dolgok és érzelmek isteni mivoltának megragadása.

Témák és művészi világ

Témáim középpontjában szinte mindig maga az ember áll: – lelki történései, – alapvető félelmei, – magánya, – fájdalma, – bűntudata.

Mottóm: „Lelje meg mindenki a maga igazságát, találkozzon picit mindenki önmagával!”

Különösen vonz az organikus és biomechanikus világ, ahol az élő összefonódik az élettelennel, a valóság a valótlan elemeivel. A szürrealista–biomechanikus irányzatokban azt szeretem, hogy összemossák a tudatos lelki folyamatokat a tudattalan mélységeivel. Műveimet gyakran hatja át egy titokzatos, néha félelmetes, mégis izgalmas életérzés — egyfajta megfoghatatlan, természetfeletti hálózat, amely csigavonalként fonja körbe a képi világot.

Nem célom a környezetem pontos, fotorealisztikus ábrázolása. Belülről dolgozom: az emberi lélek legmélyebb, legféltettebb rétegeit próbálom feltárni.

Ápolói munkám során nemcsak a testtel, hanem a lélekkel is foglalkozom. Az idős emberek sokszor nonverbálisan beszélnek félelmeikről, fájdalmaikról. Naponta találkozom az elmúlás gondolatával, a halállal — ezek mind nyomot hagynak bennem, és gyakran, akár tudattalanul is, inspirációvá válnak.

Szellemi háttér

Életem meghatározó időszaka volt a Pécsett töltött főiskolai évek. A hittudományi főiskolán is tanultam, olykor párhuzamosan a művészeti képzéssel. A teológia — különösen a filozófiai tárgyak — nagy hatással voltak rám: kitágították a gondolkodásom határait, és gazdagították a fantáziavilágomat.

Olyan alkotónak tartom magam, aki „belülről” dolgozik, aki a lelke mélyéből ad. Egy olyan világot próbálok feltárni, amely még érintetlen, amelyet nem formáltak meg az emberi elme értelmező sablonjai. Egy olyan világot, amely erkölcsi értelemben sem nem helyes, sem nem helytelen — egyszerűen csak létezik, tekergőzik, önmagában.

Rólam megjelent cikkek és kiállítások

– Spring International Exhibition https://www.barbagelata.org/springinternationalexhibition

– Articles https://www.barbagelata.org/articles

– USA News – “Painting from the Inside: Where Human Fragility Becomes Visible” https://usanews.com/newsroom/gy%C3%B6rgy-s%C3%BCt%C5%91-painting-from-the-inside-where-human-fragility-becomes-visible